Sertéshúsok
(felhasználásuk, helyettesítésük, kezelésük)
fej • tarja • hosszú karaj (borda, kotlett) • rövid karaj (borda, karmonádli, kotlett) • szűzpecsenye • comb (felsál, dió, frikandó, rózsa) • dagadó (hasaalja) • oldalas • lapocka • tokaszalonna • csülök • köröm • farok
(gyors áttekintés)
A HÚS ELŐKÉSZÍTÉSE A húst bő, hideg vízben mossuk tisztára. Ha nagyon szennyezett és zsíros, akkor langyos vizet használunk, de - kivéve a pácolt, sózott, füstölt húsokat - sosem áztatjuk. (Az erősen sózott, füstölt húst néhányszor leforrázzuk, majd hideg vízben lemossuk. A túlontúl sötét húsok színének frissítésére is szokás forrázást alkalmazni. Ugyancsak forrázzuk a levesnek szánt csontokat - így a csontlé majd kevésbé lesz zavaros.)
A feldolgozás a parírozással kezdődik, magyarul letisztítjuk a felesleges zsiradékot, az esetleges hártyát, az inakat (s ha van mihez felhasználni, akkor az apróhúsnak való "cafatokat" is).
A további darabolást az étel jellege határozza meg. Ha szeletekre van szükségünk, akkor mindig a hús vastagabb végén kezdünk (így kevesebb lesz a hulladék) és a rostokra keresztben vágunk. Ha kicsit rézsutosan darabolunk, szebb szeleteket kapunk. (Keskenyebb alapanyagból nagy szeletet úgy lehet varázsolni, ha csak minden második vágásnál szeljük át teljesen a húst, a közteseknél csak annyira hatolunk mélyre, hogy a két szelet szétnyitható, s egyben kiteríthető legyen.)
Az egybesütésre, -párolásra szánt húsokat célszerű (nem olvadó!) cérnával vagy zsineggel több helyen átkötni, így a későbbiekben jobban megtartják az alakjukat. Ha bőrös disznóhúst készülünk sütni, akkor a bőrös részt néhány pillanatra forrásban lévő vízbe mártjuk, majd 1-2 centiméterenként bevagdaljuk, de csak annyira, hogy a szalonnás részt ne vágjuk át.
|
fej |
Felhasználható: |
|
tarja |
Felhasználható: |
|
hosszú karaj (más néven: borda, kotlett) |
Felhasználható: |
|
rövid karaj (más néven: borda, karmonádli, kotlett) |
Felhasználható: |
|
szűzpecsenye |
Felhasználható: |